A Lélek, aki tükrök között kereste az arcát - az Ikrek meséje
A Lélek, miután biztonságba helyezte magát a Bika kertjében, hirtelen különös nyugtalanságot érzett. A csend és a stabilitás, ami eddig táplálta, most fojtogatni kezdte. Éhezni kezdett: új impulzusokra, friss szélre és ismeretlen tájakra vágyott. Ahogy átlépett a Harmadik Kapun, a völgy ezer apró hangra és vibráló fényre bomlott szét.
A Lélek érezte, ahogy szárnyas sarut ölt, akár Merkúr, az Istenek hírnöke. Szabadon akart száguldani a világok között, átlépve az ég és a föld határait, hogy hírt hozzon onnan, ahol még nem járt. Megértette, hogy küldötté vált: az ő feladata az összeköttetés megteremtése 'fent' és 'lent' között, az eszme és a kimondott szó hídján.
Minden pillanatban más és más kezdte érdekelni. Kíváncsisága határtalan volt, minden újdonság inspirálta. Elkezdett tanulni – nemcsak könyvekből, hanem az élet lüktetéséből. Tanulta a kommunikációt, a kapcsolódást más lelkekkel. Felfedezte az emberek közötti éles különbözőségeket, de ámultan ismerte fel a mélyben rejlő hasonlóságokat is.
Ám a szabadsággal együtt megérkezett a teher is. Megtapasztalta a világ kettősségét: a fényt és az árnyékot, a kintet és a bentet, a maradást és az indulást. Sokszor érezte úgy, hogy egyszerre szeretne mindkét véglet lenni, és ez a belső feszültség majdnem szétszakította. – Ki vagyok én valójában? Melyik az értékesebb választás? Honnan fogom felismerni? Hogyan tudok halandóként halhatatlanná válni? – kérdezte, de nem egy, hanem tíz válasz érkezett egyszerre.
Az Ikrek kapujában a Lélek szembesült a saját elméje labirintusával. Rájött, hogy az információ még nem bölcsesség, és a száguldás nem mindig haladás. Itt kellett megtanulnia uralni a figyelmét, és a sok begyűjtött ismeretet nemcsak halmozni, hanem tudatosan felhasználni. Megtapasztalta, hogy a polaritás nem vagy-vagy kérdés, hanem dinamikusan változó, egymást támogató energia. A két pólus örökre összetartozik, egymás nélkül nem létezhetnek, de egymás szolgálatában a magasabb minőség felé vezetnek. Meg kellett tanulnia elcsendesíteni a belső zajt, hogy a sok hang közül végül meghallja az Egyetlent, ami valóban az övé.
Amint a szétforgácsolt gondolatok helyére megérkezik a valódi KAPCSOLÓDÁS önmagaddal, a tükrök labirintusa végre tisztán látható úttá válik.
Te is érzed néha, hogy elveszel a tükrök között? Hogy a külvilág zaja és a saját elméd ezerféle válasza elnyomja azt az egyetlen, tiszta igazságot, ami a szívedben lakik?
A 12 Kapu utazáson nemcsak információkat gyűjtünk, hanem megtanuljuk uralni a figyelmünket. Segítek, hogy a szellemi száguldásod ne szétforgácsolódás, hanem valódi megérkezés legyen önmagadhoz. Március 21-én kinyitjuk az első kaput – tarts velem, és találd meg a saját hangodat a zajban!
Készen állsz az indulásra?
Írj nekem privát üzenetet, ha érzed a hívást, de még vannak kérdéseid, vagy jelentkezz a díjmentes ismerkedő beszélgetésre: