Családállítás
A családállítás alapvetése, hogy az egyéni elakadásaink, belső konfliktusaink vagy testi tüneteink hátterében sokszor nem a saját élettörténetünk áll, hanem a családi rendszerünkből tudattalanul átvett, transzgenerációs mintázatok.
A családi rendszer egy olyan kollektív szövetként működik, amely generációkon átívelő hűséget és lojalitást követel a tagjaitól. Ha ebben a rendszerben felborul az egyensúly, a szeretet törvényei sérülnek, amelyeket Bert Hellinger a Szeretet Rendjeiként határozott meg.
Az odatartozás joga
A hely törvénye (A generációs rangsor)
A kiegyenlítés törvénye (Adás és elfogadás)
Mikor hozhat megoldást a családállítás?
Ismétlődő párkapcsolati kudarcoknál: Ha a kapcsolatok intimitás helyett folytonos kontrollharccá, elkerüléssé vagy érzelmi elidegenedéssé válnak.
Magyarázat nélküli belső nehézségeknél: Ha irracionális félelmek, (transzgenerációs) bűntudat, blokkok vagy mély, indokolatlan szomorúság nehezíti a mindennapjaidat.
Életúti elakadásoknál: Ha úgy érzed, megrekedtél, "nem a saját helyeden állsz", vagy (lojalitásból) korlátozod a saját sikeredet, boldogságodat.
Pszichoszomatikus jelenségeknél: Amikor a test jelzi a lelki elakadásokat, nehézségeket, elfojtásokat. (a megformálatlan, családi tudattalanba száműzött traumák és elfojtott történetek hangjaként beszél.)
A családállítás azonban nem a múlt megváltoztatásáról szól, hanem arról, hogy (tisztelettel meghajolva az ősök sorsa előtt visszaadjuk a transzgenerációs terheket, és) a rend helyreálltával belső engedélyt kapjunk a saját, szabad életünkre.