Tájékozódási búvárúszó válogatott voltam 12 évig. Közvetlenül a versenyek előtt mindig végiggondoltam, milyenek lesznek az ellenfelek. Sorra vettem, ki az, aki esélyes előkelő helyezésre, ki okozhat meglepetést, és ki az, aki valószínűleg nem szól bele a versenybe.
Zuhogott. Gyermekemmel tartottunk haza gyalogosan, egész pontosan ő a frissen megszervizelt brigájával, én pedig magas sarkú papucsomban (ami amúgy csini:)) vágtattam utána. Egészen a zebráig. Ott megtört a lendületünk, mert szerencsésebb, autóval közlekedő embertársaink nagy gázzal húztak át a csíkos útfelületen, farkasszemet nézve velem. Ez...
Mert milyen Ő? Mint a hagyma – tudjuk meg a filmből. Emlékeztek? Szamárral a napraforgók között mennek…
Válságban(?) – gyorssegély, hogy ne áss tovább, ha már a gödör alján vagy!
Már régen történt ugyan, de még mindig élénken él az emlékezetemben. Hiszen vaskos tanulság volt. Úgy esett, hogy közel két huszonnégy órát rugóztam azon, hogyan lehet megoldani egy honlapszerkesztési problémát. Közgazdász lévén ez nem volt annyira evidencia számomra.
